, (mel-eg-űl) önh. m. melegűl-t. Mondják akármiféle testről, midőn meleggé lesz. Igekötőkkel: átmelegűl, fölmelegűl, kimelegűl, megmelegűl. Különbözik a melegszik igétől abban, hogy ez tárgyilagos és viszszaható értelemmel is bir, pl. melegedjünk itt a tűz mellett, am. melegitsük magunkat; ellenben a melegűl alanyi értelemmel bír, midőn mintegy magában az alanyban van oka a melegségbe jutásnak és így csak önhatólag idézi elé a testnek azon állapotát, midőn a melegséget magába veszi és meleggé leszen. A szónok beszéde tárgyától áthatottan fölmelegűl, nem: fölmelegszik.