, fn. tt. melák-ot, harm. szr. ~ja. Nagy fejü és széles száju mészároskutya. Innen átv. ért. emberre alkalmazva am. nagy száju. Valószinü, hogy egy eredetü a tátott szájat jelentő méla szóval s eredetileg mélák, képzésre pedig hasonló a fonák, tudák, buvák szókhoz. V. ö. MÉLA.