, (meg-vakar) ösz. áth. Éles taggal, eszközzel valamely testnek fölszinét, héját, bőrét, kérgét stb. megtisztítja vagy megsérti. Késsel megvakarni a halat, a retket, a répát. Megvakarni a csávált bőrt. Megvakarni a lovat. Különösen, a viszkető testet körmeivel meghuzogatja. Megvakarni a fejet. Megvakarni a viszkető talpat. V. ö. VAKAR.