v. ~VAKIT, (meg-vakít) ösz. áth. Embert, vagy más állatot vakká tesz, szeme világát elveszi, megtompítja; szemét kiszúrja, kisüti, stb. Második Béla királyunkat még kis korában megvakították. "Mert kiket a pokolnak tüze benyel, azokat a bizom velágosságtól megvakejtja. (Nádor-codex). A közel lecsapó villám megvakíthatja a szemeket. V. ö. VAK.