v. ~TISZTUL, (meg-tisztúl) ösz. önh. 1) Mocskos, szennyes, ronda lenni megszünik, a csinossá, fényessé alakúl. Megtisztúl a jót kimosott szennyes ruha. 2) Idegen részeitől elválik, s zavaros volta elmúlik. Az ércz megtisztúl a tűzben. Megtisztúl a homokon és kövecsen átcsepegetett víz. 3) Átv. ért. erkölcsi mocsokból kimossa magát. V. ö. TISZTÚL.