, (meg-tartóztat) ösz. áth. 1) Eszközli, hogy valaki ovakodjék, s viszszavonja magát bizonyos dologtól. A szemes nevelő megtartóztatja a növendéket sok rosztól. 2) Viszszaható névmással am. maga-magát elvonja valamitől, különösen, érzékiségnek kedvező dolgokat nélkülöz. Megtartóztatja magát a haragtól, bortól, szerelemtől. V. ö. TARTÓZTAT.