v. ~TARKUL, (meg-tarkúl) ösz. önh. Valamely testnek fölszinén, vagy egyes részei között különböző szinű pontok, pettyek, vagy változatos irányu vonalak keletkeznek, szóval am. tarkává alakúl. A kis liba mind egy szinü, de némelyek későbben megtarkulnak. Megtarkul a gabonavetés, midőn a közte levő búzavirág, konkoly, pipacs kinyílik. V. ö. TARKA.