v. ~SZÜKÜL, (meg-szűkűl) ösz. önh. 1) Előbbi tág állapota aránylag megkisebbedik. Megszűkűl a ruha, midőn öszvemegy, vagy midőn viselője meghízik. 2) Valamiben szükséget szenved, különösen életfentartására megkivántató dolgokat nélkülöz. A rosz termés miatt kenyérben és más eleségben megszűkűlni. V. ö. SZŰK.