v. ~SZÉDÜL, (meg-szédül) ösz. önh. Feje elkábúl, s úgy tetszik neki, mintha forogna körülötte a világ. Amint a mélységbe lenézett, megszédült a feje. Úgy fejbe ütötték, hogy megszédült bele. Máskép: elszédűl. Átv. ért. valamely erkölcsi csáberő által akaratának határozata megtántorodik, s idegen behatás szerént cselekszik. V. ö. SZÉDŰL.