, (meg-retten) ösz. önh. Oly ijedés lepi meg, melyet váratlan és nagyobb veszély szokott okozni, s melytől a kedély és test erősebben megrázkódik. Tűzlármára, éjjeli riadóra megrettenni. A Tatrosi codexben: megredden. "És legottan mend a nép Jézus (t nélkül) látván megijede és megreddene (expaverunt). V. ö. RETTEN.