, (meg-rázódik) ösz. belsz. Belső megindulásnál fogva egyes remegésbe, reszketésbe jön. A tűzokádó hegy körül megrázódik a föld. A régieknél az ~ódik végzetü ige gyakran még ~tat külszenvedő képzőt is vesz magához. "Menden, ki esendik a kőre, megrázottatik (megrázódtatik conquassabitur. Tatrosi codex). V. ö. RÁZÓDIK.