, (meg-nyugvás) ösz. fn. 1) Fáradság utáni megszűnés, megpihenés. 2) Kedélyi változás, midőn valaki háborogni megszün, félelmét, kétkedését leteszi, valamiben megbízik, megegyezik, kifogás nélkül elfogad valamit, s mint olyannal megelégszik. Isten akaratában, a jó emberek tanácsában való megnyugvás. V. ö. MEGNYUGSZIK.