, (meg-nyirbál) ösz. kics. áth. Apródonként, imitt-amott megnyír, megkurtít, megtarol valamit; vagy rendetlenül, imígy-amúgy nyir meg. Haját nem nyirték meg, csak megnyirbálták. Átv. ért. bizonyos jószágot, vagy jogot némely részeiben megcsonkít, itt-ott elvesz belőlök. Jövedelmeinket megnyirbálták. A nemzet szabadságait megnyirbálná. V. ö. NYIRBÁL