, (meg-neheztel) ösz. önh. Nehezen esik neki, azaz fájlalja, amit valaki ellene elkövetett. A megbántódásnak sajátságos neme. Neheztelni arra szoktunk, ki velünk szorosabb vagy gyöngédebb viszonyban áll, s olyasmit követ el irányunkban, mi a gyöngédebb érzelmeket sérti, s a nemesebb kötelességgel és illemmel ellenkezik. V. ö. NEHEZTEL.