, (meg-mered) ösz. önh. Mondjuk mozgékony, hajlékony, vagy folyó testről, midőn ezen tulajdonságait elveszti, s helyzetében változatlanul, s mintegy feszülten megmarad. A holt ember szemei megmerednek. Görcstől, fagytól megmerednek az újjak.
"Immár szinte megmeredek
Itt a szörnyű hidegbe.
Kisfaludy S.
Máskép: megmerevedik. V. ö. MERED.