v. ~MÉRKŐZIK, (meg-mérkězik v. ~mérkőzik) ösz. k. 1) Valakivel erőre megpróbálkozik, vagyis vívás, hüzdés, birkozás által mintegy megméri erejét, ha nyom-e annyit, mint versenytársaé. Oly erős, hogy senki sem mérkőzhetik meg vele. 2) Szélesb ért. akármiféle munkát végrehajtani, nehézséget legyőzni megpróbál, megkísért. V. ö. MÉRKEZIK.