, (meg-gyón) ösz. áth. Szoros egyházi ért. gyónva megvallja bűneit. Szélesb ért. őszintén megmondja, megvallja amit hibázott, vagy vétett; s általában amit magában titkosan gondol vagy gondolt. "Ím azért én meggyóntam te Kegyelmednek az én lelkiismeretemnek titkait. Báthory István király. (Történelmi Tár VIII. k.). V. ö. GYÓNIK.