, (meg-ülepszik) ösz. k. Valamely híg testnek idegennemü, s nehezebb részei lassanként elválnak, és a fenékre szállanak. A csöbörben megülepszik a víz, vagyis, a fövenye, szemetje leszáll. Megülepszik az új bor söprője. Átv. ért. mondjuk emberről, midőn bizonyos kort elérvén, érettebb, higgadtabb gondolkozásuvá lesz.