, (mér-cze) fn. tt. mérczét, tb. mérczék Ürmérték neme. A székelyeknél, négy kupás gabonamérő edény (hol a véka tizenhat kupás, tehát a mércze itt a vékának egy negyed része). A Balaton vidékén, fél pozsonyi mérő, melynek neve más vidékeken mécz, v. véka. Rokon hozzá s német Metze, és a tót mericza. V. ö. MÉR, (2).