, (mej-ék, azaz mell-ék) fn. tt. mejék-ět, harm. szr. ~e. A székely takácsok, és szövő nők nyelvén azon fonal, melyet az osztovátán a fejfára föltekernek, és onnan beeresztenek a nyüstbe, s ezt másutt föl vagy beeresztő-nek, vagy szál-nak nevezik. Azon fonal neve pedig, melyet a vetélővel a mejékbe öltenek: ontok, vagy bélfonal. Innen a példabeszéd, mikor a házasok roszul élnek, s mindenik hibás, és együtt veszekesznek: egyik ontok, a másik mejék. Ez értelmezés szerint az ontok v. bélfonal jelenti a szövetnek keresztben fekvő, a mejék pedig hoszszában elnyuló fonalát, és így valószinü, hogy a mejék eredetileg mellék, minthogy a szövetnek mellékét vagy menetét képezi.