, MEGTÖRHETLEN, (meg-törhet[et]len) ösz. mn Mondjuk emberről, illetőleg emberi kedélyről, akaratról, mely elszántságában, eltökélésében, föltételeiben hajthatatlan, s minden erkölcsi és anyagi erőszak daczára állhatatos marad. Megtörhetetlen jellem, makacsság.
"Megtörhetetlen zsarnok, mely előtt
A gyáva, mint a bátor meghajol.
Az áldozat. Vörösmartytól.