, v. MESZSZEL, v. MESZSZELL. (mesz-sz-el) áth. m. meszszel-t v. meszszell-ětt. Valamiről azt tatrtja, hogy meszsze van, távolságát sokalja. Azt az utat meszszelem. Törzsöke vagy meszszü, vagy meszszi s ebből lett meszszil, vagy pedig a véghangzó kihagyásával meszszel, mint hoszszu-ból hoszszal; mert ha törzsökűl a teljes ,meszsze vétetik, akkor megnyujtva mondjuk: meszszél, a mi a szokásban szintén nincs példa nélkül.