, (meg-győződik) ösz. belsz. Alapos okoknál fogva valamely dolognak igazsága, mibenléte felől bizonyosságot szerez magának, vagyis mintegy belsőleg kényszerűl, hogy valamit igaznak tartson. Meggyőződni az Isten létéről, a lélek halhatatlanságáról. Hiteles tanúk bizonyítása után meggyőződik a biró a tény mibenléte felől. Különbözik tőle a kűlszenvedő meggyőzetik.