, (meg-metsz) ösz. áth. 1) Valamely éles eszközzel megsért valamely testet. Megmetszette az ujját. Vedd el a gyerektől a kést, hogy meg ne messe magát. 2) Metszve megkezd valamit. Megmetszeni a tenyeret, a sajtot, a dinnyét. 3) Metszve megcsinál, elkészít valamit. Három írótollat metszett meg. 4) Megaprít, részekre metsz. Megmetszeni a dohányt, szalmát. V. ö. METSZ.