, (meg-győződés) ösz. fn. A gondolkodó észnek azon öntudatos állapota, midőn valamit alapos okoknál fogva bizonyosnak ismér és tart. Meggyőződést szerezni valami felől. Jelenti magát az öntudatot, s erkölcsi önérzetet is. Meggyőződésből tenni valamit. Ez meggyőződésem ellen van, nem tehetem. "Nem az, kinek sok eszméje, de kinek meggyőződése van, az válhatik nagy emberré. B. Eötvös József (Gondolatok). V. ö. MEGGYŐZŐDIK.