, (meg-győz) ösz. áth. 1) Vetélytársán testi erővel vagy ügyességgel, csellel kifog, s némi hatalmat, felsőséget gyakorol fölötte. Meggyőzni az ellenséget. Birkozásban, párviadalban, futtatásban, hadijátékban meggyőzni valakit. 2) Szellemileg fölülmúlja a versenytársat. Feleselésben, vitatkozásban meggyőzni az ellenvéleményüeket. 3) Erkölcsileg kényszerít valakit, hogy bizonyos állítást igaznak ismerjen vagy ráálljon valamire. Alapos okok által meggyőzni valakit a felől, hogy....
"Több kéréssel fija kérte és sürgette,
Eltökéllett szivét végre meggyőzhette!
Dugonics.