, (meg-zavarodik) ösz. k. 1) A híg test mozgás, keverés következtében elveszti higságát, s homályossá, tisztátalanná leszen. Nagy szélben megzavarodik a víz. Megzavarodik a szekéren szállított bor. 2) Öszvekeveredik, öszvebonyolodik. A hámból kirugott lovak megzavarodnak. 3) Elméje oly állapotba jön, mely szerént a tárgyakat, s illetőleg eszméket egymástól elválasztani, s megkülönböztetni nem képes. Ha ezen állapot folytonosan tart, és megmarad, am. megtébolyodik, megbomlik. A sok búban, és csapástól megzavarodott az elméje.