v. ~ZÚDUL, (meg-zúdúl) ösz. önh. Áltatán am. tompa zúgó hangon mozogni kezd. Különösen mondják vízről, esőről, szélről, midőn sebesen neki ered. Megzúdúl az árvíz, midőn valahol gátot szakasztva kitör. Megzúdúl az erős zápor. Megzúdúl a fergeteg. Innen mondják azon testekről is, melyeket a víz, vagy erős szél mozgásba hoz. Megzúdúl a malom. Megzúdúl az erdő a nagy kiáltástól. V. ö. ZÚG, ZÚDÚL.