, (meg-zálogol) ösz. áth. 1) A kártevőnek bizonyos jószágát kárpótlásul hevenyében elveszi. Megzálogolni a tilosban vadászókat. Megzálogolni a vetéseken legeltető juhászokat, lovászokat. A kukoriczalopáson rajta kapott tolvajt megzálogolni. Ez esetben azt veszik el, mit a bűntettesnél találnak, vagy ami rajta van, pl. szűrét, bundáját. 2) Akármiféle tartozás, különösen adó fejében valakinek bizonyos ingó vagyonát biztosítékul elveszi, pl. a vasfazekat, az ágynemüket. 3) Némely társas játékokban valamely elkövetett hibáért az illetőtől elvesz valamit, pl. kendőt, gyűrűt, s addig viszsza nem adja, mig ez a rámért büntetést ki nem állja. V. ö. ZÁLOG.