, (meg-zaboláz) ösz. áth. A felkantározott lónak, vagy más állatnak szájába zabolát vet. Megzaboláznia paripát, a nyerges öszvért, szamarat. Átv. ért. a szilaj indulatú, a kicsapongásra, engedetlenségre hajlandó embert bizonyos erőszak által némi korlátok közé szorítja, meghódítja, megszelídíti. Mondják magukról az indulatokról is, melyek az embert szilajjá, kicsapongóvá teszik. Kemény fegyelem által megzabolázni a szilaj ifjakat. Megzabolázni a kicsapongó indulatokat. V. ö. ZABOLA.