, (meg-visz) ösz. áth. 1) Valamely tartozást, adósságot az illetőhöz elvisz. Megvinni a kölcsön kért pénzt, jószágot. Megvinni a hátralevő adót. Itt a meg körülbelül am. viszsza, maga pedig a visz ige távolító értelemmel bír, s ellentéte a közelítő jelentésü hoz, innen a megvisz és meghoz közötti ellentét. 2) Átv. ért. valamely hirt, vagy tudósítást, személyesen elmegy közölni valakivel. A kém megvitte a fővezérnek, hogy az ellenség viszszavonulni készül. A futárok nyakra főre sietnek megvinni a diadal hirét. V. ö. VISZ.