, (meg-vet) ösz. áth. 1) Bizonyos dolgokat kellőleg megcsinál, megtesz. Megvetni az ágyat, am. az elbontottat rendbeszedni. Megvetni valaminek alapját. 2) Valamit erősen neki feszit, neki támaszt. Megvetette a lábát. Megvetette a hátát. A szekeret megvetni, am. hátul fölemelve jobbra vagy balra mozdítni. 3) Valakit vagy valamit bizonyos erkölcsi utálattal eltaszít magától, vagy föl sem vesz, figyelemre sem tart méltónak. A jellemtelen embereket megvetni. Alávaló rágalmatokat megvetem. Némely bántalmakat legjobb megvetni. Roszul teszen, ki a jó tanácsot megveti.