v. ~VIGASZT, (meg-vígaszt) ösz. áth. 1) A víg gyöknek tulajd. értelme szerént am. a szomorú kedélyt viggá, derültté teszi. Mai szokás szerént: megvigasztal, mint maraszt marasztal, hireszt hiresztel stb. 2) A régi nyelvemlékek nyomán am. betegségéből kigyógyít valakit, tehát közvetőleg viggá, vidámmá tesz. "Én elmegyek, és megvigasztom őtet (et curabo eum. Münch. cod. Máté 8.). "Reménkedjél lányom, te hütöd téget megvigasztott (fides tua te salvam fecit. Máté 9.). "Megvigasztom ő törödelměket (sanabo contritiones eorum. Bécsi cod. Ozeas XIII.).