v. ~VIGASZIK, (meg-vígaszik) ösz. k. 1) Széles ért, a víg gyöknek tulajd. ért. jelentése szerént am. elébbi szomorú állapotából, rosz kedvéből kivetkezve élénkké, derültté leszen, máskép: megvidámúl, megvidúl. 2) A régi nyelvemlékek szerént am. betegségéből kigyógyúl, mi csakugyan a kedélyt viggá, vidámmá teszi. "És megvigaszik én gyermekem (et sanabitur puer meus). Münch. v. Tatrosi cod. Máté. 8. "Kik fertezetes szellettől gyötretnek vala, megvigasznak vala. (Luk. 6.). "Csak parancsolj a te szent igéddel, és megvígaszik az én lelkem. (Dic verbo, et sanabitur anima mea. Telegdi. Agendarius).