, MEGVÁLVÁN, (meg-válva v. ~válván) ösz. ih. A régieknél igen gyakran eléjön ,kivévén értelemben. "Mert senki nincs rokona, tőledtől megválván (excepto te. Bécsi codex). "És Istent éntőlemtől megválván ne tudj. "És szabaditó én tőlemtől megválván nincs. (Ugyanott). "A levelektől megválván (praeter folia) semmit nem lele. (Tatrosi codex). "Gyermektől megválván megkeresztele két negyven ezör embört. (Nádor-codex). A köznép ma is mondja "Vigyen el az ördög, lelkedtől megválva Aki valamely csínynyel vádoltatik, így szokta magát menteni: "gaz ember aki tette, mástól megválva.