, (mer-ény) fn. tt. merény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Elvont értelmű szó, s jelenti az akaratnak elszántságát, melynél fogva valamit, nagy akadályok és nehézségek daczára, tenni bátorkodik, nevezetesen, midőn valamire vállalkozik. Használható az idegen bravour helyett is, pl. hadi merény; valamely hangszeren merénynyel játszani, azaz rendkivül nehéz fogásokat ügyesen kivinni; merénydallam. Használtatik rosz értelemben is, különösen a latin attentatum szónak megfelelőleg.