, (meg-vendégěl) ösz. áth. Eredeti szoros ért. oly jövevényt, vagy idegen személyt, ki háza köréhez szorosan nem tartozik, étellel itallal ingyen ellát, lakomával fogad, és megtisztel. Megvendégelni az utasokat, barátinkat, szomszédainkat. Megvendégelni a névnapi köszöntőket.
"Herczeg azt igen örülé,
A követet megvendéglé.
Csáti Demeter.
Alkalmazott ért. mondják az úgynevezett vendégfogadósokról is, kik a hozzájok szálló idegeneknek bizonyos dijért szolgálnak étellel itallal. V. ö. VENDÉG.