, MEGVÁLTOZHATLAN, (meg-változhat[at]lan) ösz. mn. 1) Szélesb ért. amit megváltoztatni nem szabad, vagy jelen körülményekben nem lehet, nem tanácsos, minek úgy kell maradnia, amint van. Ez urunknak megváltozhatatlan akarata. Ez a legfőbb törvényszék megváltozhatatlan itélete. 2) Szorosb ért. aminek szükségképen úgy kell léteznie, amint létezik, aminek lényegéhez tartozik, hogy mindig ugyanaz maradjon. Megváltozhatatlan igazság. Határozóként am. megváltozhatlanul.