, (meg-vág) ösz. áth. 1) Valamely éles eszköznek sebesebb neki feszítése, neki indítása által bizonyos tömör testet megnyit, vagyis hézagot csinál rajta, megsérti, megsebesíti. A favágó megvágta fejszével a lábát. A mészáros megvágta kezét a taglóval. 2) Éles eszközzel apróra, darabokra választ valamit. Megvágni a juhoknak való takarmányt. Megvágni a dohányt. Megvágni a tűzrevaló fát. Megvágni a malomkövet. am. vágó kalapácscsal éles rovatokat csinálni rajta. 3) Szélesb ért. nagy erővel, s akármily eszközzel megüt, megcsap. A mészáros homlokon vágja meg az ökröt. A kocsis ostorral megvágja a lovat. Átokmondatok: mennykő vágja meg! fene vágja meg! V. ö. VÁG és METSZ.