, MEGVÉSZ, (meg-vesz v. ~vész) ösz. önh. Úgynevezett dühkórságba, vagyis víziszonyba esik, megdühödik. Forró nyárban, és nagy szomjuságtól megvesznek a kutyák. Az ember is megveszhet, ha dühös eb megmarja. Széles ért. valamely erős indulat nagy hatalmat gyakorol rajta. Mérgében majd megveszett. Talán megvesztél, hogy úgy házsártoskodol? V. ö. VESZ v. VÉSZ, önh. Különbözik a zárt ě- vel hangzó Megvěsz.