, (meg-vár) ösz. áth. 1) Bizonyos helyen marad mindaddig, mig a kinek jönnie kell, vagy jövőben van, oda nem érkezik. Megvárlak a vámháznál, azután együtt menjünk. Feküdjünk e fa alá, és várjuk meg, kik jönnek ott. 2) Valaminek, ami következni fog, vagy következhetik, bizonyos időt vet, s előtünését figyelemmel tartja. Megvárom, mi lesz a dologból. Meg kell várni a dolog kifejlését, azután itélni róla. V. ö. VÁR, ige.