v. ~TOMPIT, (meg-tompít) ösz. áth. Eszközli, hogy ami éles volt, tompa legyen. A kemény és kövecses föld megtompítja a szántóvasat. Hoszszas használat megtompítja a kést. Átv. ért. az érzéki idegeket, s illetőleg az észnek felfogó, és itélő erejét kellő fogékonyságuktól megfosztja. Az erős fény megtompitja a látidegeket. A részegeskedés, bujálkodás megtompítja az észt. V. ö. TOMPA.