v. ~SZÉDIT, (meg-szédít) ösz. áth. Eszközli, hogy valakinek feje megszédüljön, megkábuljon. A folytonos és sebes forgás megszédíti az embert. Átv. ért. az akaratot bizonyos csáberő által határozataiban vagy elveiben megtántorítja, s félre vezeti, elcsábítja, megvesztegeti. A pénz megszédíti a közembert. (Km.). A meg e helyütt fölcseréltethetik el igekötővel: elszédít. V. ö. SZÉDÍT.