, (meg-üvegűl) ösz. önh. Üveggé, vagy üvegformává alakúl. Bizonyos föld- és kőnemek a hutakemenczében megüvegülnek. Az öntött czukor megüvegűl. Átv. ért. megüvegülnek a szemek, midőn élénkségöket vesztve megmerevednek, s mintegy üveghez hasonlókká lesznek.