, (meg-ül) ösz. önh. 1) Valahol ülve marad, folytonosan ül. Mozdulatlanul, óraszámra megül egy helyen. Tárgyesetes viszonynévvel: megülni a lovat, am. rajta járni, nyargalni, s le nem esni róla. Helyesebben ,megüll alakban szent nap gyanánt tartani, ünnepi tiszteletben részesítni, megünnepelni. Megüllni a vasárnapot, az ünnepet am. megszentelni, vagyis szolgai munkától tartózkodva, az egyház rendelete szerént ajtatoskodni. Ez utóbbi értelemben azért helyesebb: üll, mert ez am. üdl; s a régieknél, pl. a Nádor-codexben ez alakban is eléjön: "Es en napomat üdli. V. ö ÜLL.