, (meg-ugat) ösz. áth. Szoros ért. a kutyanemü és faju állatokról mondják, midőn valakit v. valamit ugató hangon megtámadnak. Az idegent megugatja az őreb. Az igen jelentéktelen emberről azt tartja a közmondás: hogy a kutya sem ugatja meg. A komondor nem sokat törődik vele, ha megugatja a kis kutya. Megvetőleg mondják emberről, ki harapós, irígy kutyaként sértő szavakkal támad meg másokat, kiről azt szokták mondani: ebugatás nem hallik mennyországba.