v. ~TÁGUL, (meg-tágúl) ösz. önh. 1) Ami előbb aránylag szűk volt, annak terjedelme megnagyobbúl. Többszöri felhuzás által megtágúl a keztyű. 2) Ami szorosan öszve volt kötve, annak kapcsai, kötelékei megoldódnak, s hézag támad közöttök. A kéve kötele megtágult. Átv. ért. valamely erkölcsi öszveköttetés, vagy polgári viszony kapcsai megbomlanak. Megtágul a fegyelem, a rend. V. ö.TÁGÚL.