, (meg-vall) ösz. áth. Valamiről elisméri és nyilvánitja, hogy úgy van, hogy nincs különben; nem tagadja; meggyónja. A kérdőre vont tolvaj megvallotta az időt és helyet, ahol lopott. Valld meg igazán, nem vettél részt a gyilkosságban? A töredelmes lelkü keresztény megvallja bűneit. Meg kell vallanom, hogy ily jól már régen nem mulattam.
"Megvallanám, hogy már is szeretek.
Vörösmarty.
V. ö. VALL.