, (meg-tántorodik) ösz. k. Mondjuk emberről vagy más állatokról, midőn álltokban vagy mentökben egyensulyjokat vesztik, s ide-oda ingadoznak. Feje szédelegni kezdett, és megtántorodott. A részeg ember meg-megtántorodik. Átv. ért csábok, ingerek, vesztegetések által akaratának szilárdsága, s erkölcsi jelleme ingadozóvá lesz, s az észnek vagy erénynek utjáról eltér. V. ö. TÁNTORODIK.