v. ~UN, (meg-ún) ösz. áth. Kedélye valamit terhesnek, alkalmatlannak érezni kezd, s mint olyat magától eltávolítani vágy. Megunni a hoszszas ülést, a sok beszédet. Megunni a falusi életet. Megunni a hivatalt, szolgálatot. Megvonta az én lovam a nyargalást. (Népd.). E gyülölt embert megunta testem, lelkem.
"Ha meguntam életemet,
Korán halni mért félek?
Kisfaludy S.
Viszszaható névmással am. hoszszalja az időt, nem talál mulatságot. Némely ember, ha maga van, megunja magát.
"Ha megunom magam a pusztába,
Befordulok a szomszéd csárdába.
Népdal.
V. ö. ÚN.